Tápelem interakciók vizsgálata őszi búza jelzőnövénnyel, tenyészedény-kísérletekben

Vágó Imre¹ – Loch Jakab¹ – Balláné Kovács Andrea¹ – Tolner László²

¹Debreceni Egyetem, AGTC, MÉK, Agrokémiai és Talajtani Intézet

4015 Debrecen, Pf. 36. E-mail: Vago@agr.unideb.hu

²Szent István Egyetem, MKK, Talajtani és Agrokémiai Tanszék

2100 Gödöllő, Páter K. u. 1. E-mail: Tolner.Laszlo@mkk.szie.hu

A növényeknél az egyes tápelemek elősegíthetik vagy gátolhatják más tápelemek felvételét és hasznosulását. Tipikus példa erre a kálium, kalcium és magnézium egymásra gyakorolt hatása. A kölcsönhatások tanulmányozása, a mérhető paraméterek összefüggéseinek kvantitatív feltárása csak akkor lehetséges, ha a több tényezőt egy kísérletben vizsgáljuk.

A kezeléshatások pontosabb megítéléséhez célszerű, ha egy-egy tényezőt minél több dózisszinten alkalmazunk, ami a kezeléskombinációk nehezen kezelhető nagy számát eredményezi. A vizsgált faktorok (k) és az alkalmazott kezelésszintek számától (n) hatványozottan függ a kezeléskombinációk értéke: kⁿ. Ha a 3 kezelési tényezőt 5-5 szinten állítjuk be, akkor a kombinációk száma 3⁵ = 125 lesz.

Megoldásként a Box és Wilson (1951) által kidolgozott kísérlettervezési módszer kínálkozik. Ennek lényege, hogy a tényezők együttes változtatásával lehetőség nyílik a kombinációk számának radikális redukciójára.

A mért pontok alapján a függő változó (Y; mért paraméter) és az egyes tényezők (A, B, C) direkt hatása és páronkénti kölcsönhatása egy 9 együtthatós kvadratikus polinommal írható le:

Y = b₀ + b₁*A + b₁₁*A² + b₂*B + b₂₂*B² + b₃*C + b₃₃*C² + b₁₂*A*B + b₁₃*A*C + b₂₃*B*C

Többtényezős kísérleteknél a tényezők közvetlen hatása mellett minden tényezőpárosra (3 tényezőnél A*B, A*C és B*C) megadható a kölcsönhatás. Ezek ismerete előnyös, mert így el lehet dönteni, hogy egy adott tényezőhatás a többi tényező minden szintjén azonos módon érvényesül-e.

A módszert ortogonális kezelésmátrix szerint beállított tenyészedény-kísérlet bemutatásával és eredményeinek értékelésével demonstráljuk. Az előadásban két savanyú, Mg-szegény homoktalajon beállított K-Ca-Mg kísérlet eredményeit mutatjuk be.

Bizonyítottuk, hogy ezzel a tervezési és kiértékelési módszerrel jól követhetjük a vizsgált tápelemek hatásait és kölcsönhatásait az őszi búza termésére és tápelem-felhalmozására.