Ortogonális faktortervezési és kiértékelési módszer alkalmazása növények nikkelfelvételének tanulmányozására, tenyészedény-kísérletben

Vágó Imre¹, Tolner László², Loch Jakab¹

¹ Debreceni Egyetem, MTK, Agrokémiai és Talajtani Tanszék, 4015 Debrecen, Pf. 36.

² Szent István Egyetem, MKK, Környezettudományi Intézet

Ha különböző tényezők hatását vizsgáljuk a növényi produkcióra, akkor egyes tényezőknél pozitív, más tényezők esetén, mint pl. a toxikus nehézfémeknél negatív hatást tapasztalhatunk. A pozitív hatású tényező nagyobb mennyiségben már hátrányos lehet. A hatás leírására Mitscherlich az eredeti összefüggését egy károsító tényezővel egészítette ki. Baule a Mitscherlich modell kiterjesztése céljából a különböző tényezőkre felírt egytényezős összefüggések összeszorzását javasolta. A kapott modell igen bonyolult, ami megkérdőjelezi a gyakorlati alkalmazhatóságát.

A pozitív és negatív hatást egyaránt figyelembe vevő egyszerű modellt dolgozott ki di Gléria. Alapfeltevése az volt, hogy a relatív minimumban levő tényező értéke az optimális értéktől való távolsággal arányosan hat a növényi produkció növekedésére illetve csökkenésére. A feltevés kifejtése egy másodfokú parabolával leírható összefüggést eredményezett. A di Gléria féle modell is többtényezőssé alakítható. Az átalakítás eredményeként egy többváltozós teljes másodfokú polinom alakot, a többtényezős parabola hiperfelület leírását kapjuk (Biczók 1994).

A többváltozós másodfokú polinom alakú összefüggés célszerűen másodfokú ortogonális faktorterv alapján beállított kísérlet adatai felhasználásával határozható meg. A többváltozós lineáris összefüggések meghatározására alkalmas ortogonális faktortervek kialakítása Box és Wilson (1951) nevéhez fűződik. A másodfokú kísérleti tervezési módszert Nalimov (1965) dolgozta ki.

A vázolt módszer alkalmazását a szálkásperje (Lolium multiflorum L.) nikkelfelvételének vizsgálata példáján demonstráljuk. A kísérleteket egy tápanyagszegény, gyengén humuszos homokon és egy termékeny csernozjomon Mitscherlich edényekben állítottuk be 7,5 illetve 6,0 kg légszáraz talajjal. A kísérleten belül vizsgáltuk a nitrogéntrágyázás, a nikkel terhelés és a mészadagolás hatását és kölcsönhatását a szárazanyag-produkcióra, a növények szárazanyagának nikkelkoncentrációjára és a felhalmozott nikkel mennyiségére. Mindhárom kezelési tényezőt 5-5 mennyiségi szinten alkalmaztuk.

Megállapítható, hogy a szálkásperje nikkeltartalma lényegében független a nitrogéntrágyázás mértékétől, de jelentős mértékben függ a talajtulajdonságoktól, a nikkelterhelés mértékétől és az adagolt mész mennyiségétől. A nikkel különösen a könnyű, laza, kolloidszegény savanyú homoktalajokon jut be nagy mennyiségben a növényekbe. Az összmennyiség azonban nem érte el a kijuttatott nikkeladagok 0,1 %-át. A felvétel mészadagolással korlátozható.

Biczók Gy. - Tolner L. - Simán Gy. (1994): Method for the determination of multivariate response functions. Bull. of the Univ. of Agric. Sci. Gödöllő.